A gyerekeim örökmozgók. Ezen mindenki csak mosolyog, mikor elmondom neki, de fogalmuk sincs, hogy ez mit jelent. Az a szülő, akinek a gyerek nem tud két percnél többet egy helyben ülni néha a poklok poklát járja meg, ezt mindenki elhiheti nekem. Egészen addig még a szülő rá nem jön, hogy bizony le kell foglalni a gyereket. Nem feltétlen csak agyilag, bizonyos különórákkal és egyéb eszközökkel, hanem fizikailag, kőkemény edzésekkel. Komolyan mondom szerintem én nem tudnék annyit mozogni, ha az életem függne tőle se, mint a két gyerekem egy nap. És ez akármilyen hihetetlen, lehet még vicces is, amikor nem lehet megoldani, és a két szülő kényszerül arra, hogy kiránduljon vagy fusson, játsszon a gyerekekkel, felér egy kínzótábornak.
A mi gyerekeink éppen ezért úsznak. Versenyszerűen, ami azt jelenti, hogy heti négyszer van nekik edzés, és általában hétvégente van valamilyen kisebb vagy nagyobb verseny, de a lényeg, hogy le vannak kötve és mozgás is van bőven hétvégente is. Sőt, nyáron vannak táborok is, nem is akármilyenek, mert két hétig el vannak foglalva a gyerekek, a tábor pedig szigorúan bennlakásos, tehát nem lehet hazamenni. Én azt gondoltam, hogy ez mekkora ajándék lesz, de őszintén szólva, az első ilyen tábor alkalmával szerintem többet sírtam esténként, mint a gyerekeink. A férjem nem tudta már hogy nevessen rajtam.
És kitaláltuk, hogy mivel ennyire sokat küzdenek és ilyen jól haladnak, csináltatunk nekik egy egyedi törölközőt. Ekkor azonban a többi szülő is csatlakozott, és már mindenki azt mondta, hogy akkor legyen egy csapat törölköző, amit mondjuk a törölköző hímzés segítségével megcsináltatunk. Így lett tehát minden kis tehetségnek egyedi, csapatos logóval és névvel ellátott hímzett törölközője, amivel hihetetlen jó megjelenésük vagy egy-egy versenyen. Nem is találhattunk volna kiennél jobbat.